Természetvédelem

A terület legkorábbi térképi ábrázolása 1763-ban, a Ruttkay Mihály a Kalocsai Érsekség geometrája által készített megyetérképen jelenik meg (Ruttkay, 1763). Tetétlen puszta részletes ábrázolását szintén Ruttkay Mihály készítette 1765 őszén (Ruttkay, 1765). Ezen, a Földváry család levéltárából származó birtoktérképen kiemelendő, hogy közvetlenül az Oltó-halomtól délre haladt a Harta-Bojárról Fülöpszállásra vezető kelet-nyugat irányú út. A Sós-ér medre mocsaras, időszakos vízborítású területben szélesedik ki, melynek több lefolyása is van a Kígyós-érbe, egyik közvetlenül az Ótó halomként jelzett halom tövében. Az ábrázolt  kb. 5 km² területen további hat darab, Oltó-halomhoz hasonlatos méretű halom állt, továbbá a Nagy-ér mellett egy középkori templom halma - romjai. Ez utóbbi építőköveit a hartai evangélikus templom építéséhez hordták el még a 18. században (Schmehl, 1983). A puszta északi határán a Lyukas halom, Maka halma és Juhász halom sorakoznak, a Nagy-ér mentén a ma Csárda halom néven ismert névtelen halom, az Akasztó/Mikla/Tetétlen hármas határon a Hegyes halom, az Oltó halomhoz legközelebb eső, a Sós-ér partján fekvő halom pedig a Keselős halom. Ebben az időszakban nagy arányban vannak szántóföldi művelés alá volt területek, ami kevésbé szembetűnő az első osztrák katonai térképen, melynek ábrázolása az előbb említettekhez képest jóval elnagyoltabb. Ezen a halom név nélkül, de egyértelműen azonosítható, a környező területet Sószer morast-ként jelölték. Kiemelkedő jelentőségű, hogy ezeken a térképeken annak ellenére, hogy több évtizeddel a folyószabályzás előtt készültek, egyáltalán nem találunk fás vegetációt.

A második katonai térképezés idején már több épületet helyeztek el a halomtest oldalában, a környező területeket Keselyű szék, Kis- és Nagy-Bötti néven jelölték. A második- és harmadik térképezés között elvesztette jelentőségét a halom tövében korábban vezető út, nyilván a terület változó vízállása, időszakos vízborítottsága miatt. A harmadik katonai térképeken jelenik meg először a Böddi névalak, a ma is ezen a néven ismert Farkas-sziget, az Oltó halom közelében pedig Usztató néven az egykori elmocsarasodott Sós-ér medre. A Duna szabályozásával megszűntek a területet elborító rendszeres dunai árvizek, a folyóvíz felszínformáló szerepe. A 2. és 3. felmérés idején már sokkal kisebb a szántóföldi művelés alá volt területek aránya, ami a Duna vízrendezési munkáinak hatásaival lehet összefüggésben, melynek következtében a szikes területek nagy arányban kiterjedtek.  Hasonló jelenség figyelhető meg a 19. század második felétől a Kalocsai Érsekség Szentkirály-pusztáján is, ahol a Duna-szabályozás fontosabb munkáinak a befejezése és a belvíz levezetésének megkezdése után az 1870-es évektől a talajvízszint kb. 1m-t süllyedt, a szikesedés kiterjedt (Kuczy, 1992). Ott ezt jegyezték fel egy ügyvédi iratban 1933-ban.,,…A csatorna az uradalomnak mérhetetlen károkat okozott éppen Hartán, mert a csatorna építése előtt legelő céljaira kiválóan használható szikes területek a csatorna építése után teljesen hasznavehetetlenekké váltak, úgy annyira, hogy több mint 1600 kh azelőtt kiváló szikes legelőért az uradalom nem kap annyi bért, hogy abból fedezhesse az adókat és a Sárközi Ármentesítő társulati járulékot…” (Kuczy, 1992). A Böddi-széken a ún. V. sz. (Sós-éri) csatorna, mely kb. félbeszeli a terület legmélyebb fekvésű részét és csatlakozó mellékágainak kialakítása rögzítette ezt az állapotot valamikor a 20. század közepe táján.

Az egykor Sós-éri pusztaként is emlegetett területen 20. században Bauer Rudolf, az 1900. évi párizsi olimpián diszkoszvetésben nyertes olimpiai bajnok alakított ki egy kb. 300 holdas gazdaságot, illetve a közelben volt Törley Antal birtoka is. Különleges értékkel bírnak azok az id. Misley Károly által 1938-1944 között készített diafelvételek, melyek az egykori majorsági életet idézik meg a Sós-éri pusztán. Az 1960-as évekig a legelők mellett gyümölcsösök, szőlők, rizsföldek voltak a mára újra természetközeli tájban.

További képek megtekintése